[Fejlesztő, posztgraduális iskola] 12. Végül is diploma!

Végül véget ért a hosszú, 2 éves egyetemi tanulmányaim!

A diplomaátadó eredetileg 23-án lett volna, de mivel ez hétköznap van, és voltak, akik nem tudtak volna részt venni, hálásan köszöntük, hogy szombaton tartottak egy rövidebb diplomaátadót.

Eleinte a végzettségemmel kapcsolatos bizonytalanságom miatt kezdtem el, de a mesterképzési diploma megszerzése után úgy érzem, hogy mégiscsak elérek valamit az életben, és büszke vagyok rá. Emellett a különböző iparágakban dolgozó szakemberek sokaságával való kapcsolatteremtés révén rengeteget tanultam és dolgoztam 2 év alatt.

Persze a kezdeti időszakban a koronavírus miatt online oktatásban részesültünk, ami miatt sajnos kevesebb volt a kapcsolatteremtési lehetőség. A 2. félévtől azonban a koronavírus utáni időszakban rendezvényeken keresztül is építhettük a kapcsolatainkat, és értékes időt tölthettünk együtt.

Nem írtam szakdolgozatot, de tudományos konferenciákon keresztül közvetetten, rövidebb dolgozatok formájában megtapasztalhattam, hogy mi is az a tudományos dolgozat. Úgy érzem, legalábbis egy kis képet kaptam róla.

Kezdetben homályosan csak a következő feltételekkel kerestem, mivel a munkám mellett kellett tanulnom, ezért a Dankook Egyetem Információs és Konvergens Technológiai Vállalkozói Mesterképzési Iskolájába kerültem.

• Szombati órák (Így nyugodtan tudok tanulni anélkül, hogy a munkahelyemen aggódnom kellene.)
• Kedvező tandíj (Van néhány egyetem, ahol szombati órákat tartanak, de a tandíj magas, és ha alacsony a tandíj, akkor hétköznapi órák vannak...ㅜ)
  A 4 féléves diploma megszerzése is előny, de a szombati órák és a 40%-os ösztöndíj (a valóságban 3 millió körüli összeget fizettem) egy olyan átlagos, megélhetési jellegű fejlesztő számára, mint én, hihetetlenül jó feltételeket jelentett.

Most friss diplomás, kezdő mester(?) vagyok, de remélem, hogy a mesterképzési diploma révén egyszer majd lesz rá lehetőségem. Bár végeztem, de továbbra is szeretnék részt venni a tanszéki rendezvényeken, és fenntartani a jó kapcsolatokat a többi hallgatóval.

Többet szerettem volna írni, de a lustaságom miatt csak időnként írtam bejegyzéseket. Végül mégis sikerült pontot tennem a posztgraduális tanulmányaim végére, amiért büszke és egyben szomorú is vagyok.

Az első képpel együtt... befejezés...