Végül véget ért a hosszú, kétéves mesterképzés!

A diplomaátadó eredetileg 23-án lett volna, de mivel ez hétköznapra esett, és voltak olyanok, akik nem tudtak volna részt venni, szerencsére szombaton tartották a rövidített diplomaátadót.

Eleinte a képzettséggel kapcsolatos önbizalomhiány miatt kezdtem, de a mesterdiplomával végre azt éreztem, hogy az életemben valami nagyot alkottam. Ráadásul a különböző iparágakból érkező szakembereknek köszönhetően rengeteg mindent tanultam, és keményen dolgoztam az elmúlt két évben.

Persze a kezdeti időszakban a koronavírus miatt online órákat kellett tartanunk, ami miatt a hálózatépítés kissé hiányosnak bizonyult. De a második félévtől kezdve a poszt-koronavírusos időszaknak köszönhetően rendezvények keretében kapcsolatokat építhettem, és igazán értékes időszakot élhettem meg.

Nem írtam diplomát, de tudományos konferenciákon való részvétellel közvetett módon rövid dolgozatokat írhattam, így legalább azt megtudtam, hogy mi is az a tudományos dolgozat.

Kezdetben mivel a céges munka mellett kellett tanulnom, ezért csak a következő kritériumok alapján kerestem intézményt, ezért kerültem a Dankook Egyetem Informatikai és Összetett Technológiai Vállalkozásfejlesztési Doktori Iskolájába.

• Szombati órák (Így a munkahelyen nem kell magyarázkodnom, és nyugodtan tanulhatok.)
• Kedvező tandíj (Néhány olyan doktoriskola van, ahol szombati órákat tartanak, de a tandíj túl magas. Ha kedvező a tandíj, akkor munkanapokon tartanak órákat... :( )
  A 4 félév alatt való diploma megszerzés is vonzó volt, de a szombati órák és a 40%-os ösztöndíj (valójában 3 millió forint körüli összeget fizettem) olyan jó feltételek voltak nekem, egy átlagos, megélhetési problémákkal küzdő fejlesztőnek.

Most friss diplomás, kezdő mesterként (?), de hiszem, hogy a mesterdiplomának köszönhetően előbb-utóbb megtalálom a helyem. A diploma megszerzése után is részt veszek a kar rendezvényein, és szeretnék fenntartani a jó kapcsolatokat az emberekkel.

Több cikket szerettem volna írni, de a lustaságtól és időhiánytól a cikkek egy része nem lett befejezve. De azért eljutottam a doktorikém zárásáig, így büszkeség és szomorúság is egyaránt fog el.

Az első képhez hasonlóval... Befejezés...